A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel a 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a szó fonetikáját visszaadni. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában. Az angolosított kiejtés írásbeli tükrözése különböző változatok után tattoo formában állapodott meg.
Törzsi díszítés
A tetoválásnak – esztétikai funkcióján kívül – társadalmi jelentősége is van. A polinéziaiaknál a tetoválás mintája, valamint a tetovált díszítésekkel borított bőrfelület nagysága társadalmi állás, rang szerint változik; különböző életkorokban más és más mintákat visznek a bőr más és más részére, míg – az előkelőknél – a test egész felületét díszes tetoválás nem borítja. Vannak meghatározott törzsi, nemzetségi minták, jelek is; Afrikában például egyes törzseknél az arcon elhelyezett tetoválási mintákból meg lehet állapítani egy-egy egyén törzsi hovatartozását. Új-Zélandon a tetoválás annyira hozzátartozik az egyéni jellegzetességekhez, hogy a halottak emlékére faragott szobrokon nem az arcvonások, vagy a testalkat hű visszaadására törekednek, hanem a szoborra vésett bonyolult és a tetoválási mintákkal egyező motívumok mutatják meg, kit ábrázol a faragvány.
A törzsi tetoválás közismert és elterjedt válfajai:
* Szamoai tetoválások
* Maori tetoválások – Ta- moko
* Hawaii tetoválások
A modern tetoválás és az önmegvalósitás
Sokak számára a tetoválás nem csupán divat, egyre többen vannak akik azért tetováltatják magukat, mert így akarják kifejezni, megvalósítani önmagukat.
Minden egyes tetoválás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselője számára is fontos mondanivalót hordoz. Van aki egy tetoválás formájában örökíti meg az élete egy szakaszának végét.
A médiának köszönhetően egyre elterjedtebb a tetoválás, de nem minden társadalmi rétegben. Az ügyvédek, üzletemberek körében tabunak számít a tetoválás.
A régi idők börtönben készített tetoválásait felváltották a szalonokban készített, jó minőségű tetoválások, tattoo stílusok tömkelege vált ismertté, változatos a mintakészlet. Kedvelt női minták például a lepke, nonfiguratív minták, csillag, virág, tündér, szív, szitakötő, delfin, kelta stílusú minták, állatövi jelek.
Technikája
Hagyományos és modern eljárások
A pontozó (szúró) tetoválásnál a mintát hegyes eszközzel (tű, tövis) ütik a bőrbe, majd a szúrt pontokkal borított felületet eltávolíthatatlan festékanyaggal dörzsölik be. Ez a tetoválás elsősorban a világos bőrű népeknél gyakori. A legművészibb pontozó tetoválással Polinéziában és Japánban találkozunk.
A hegtetoválásnál a bőrt éles tárggyal felkarcolják, a sebekbe hamut, agyagot, faszenet dörzsölnek, vagy maró folyadékkal kezelik, és ezt az eljárást addig ismétlik, míg kiemelkedő hegek nem keletkeznek. Ehhez a tetoválási módhoz tartozik az az eljárás is, amikor a díszhegeket ráégetik a bőrre. A hegtetoválás elsősorban Afrikában és az óceániai térség sötétbőrű csoportjainál terjedt el.
A tetoválás ritka formája az ún. varrásos tetoválás. Ennél vékony, korommal átitatott fonalat húznak a bőr alá. Ez a fajta tetoválás főleg Szibériában ismeretes, innen juthatott el az eszkimókhoz, ezektől pedig az északnyugat-amerikai partvidék egyes indián törzseihez.
Ma már létezik úgynevezett kozmetikai tetoválás is, mely azt jelenti, hogy nem kell életünk végéig magunkon viselni a művészi alkotást, mivel az kb. 2 év alatt eltűnik. Az eljárás lényege, hogy a festéket nem juttatják olyan mélyre a bőrben, mint a normális tetoválásnál, így az hámosodással lassan eltűnik.
A gyárilag forrasztott tűk általában sterilizálva és sterilen-csomagolva kerülnek forgalomba, de hibás ezek között is akad. A házilag készített tű sterilizálása nehezebben megoldható.